Azt gondolom, végre helyre kell tenni a dolgokat, és bár tudom, nem én vagyok a megváltó, ám sok mindent láttam tapasztaltam, ezért van mondanivalóm.

Elsőként leszögezem, nem tartom kudarcnak a fiatalok szereplését, három fiunk a nyolcban végzett, és Farkas József szerint jól bokszoltak, bátrak voltak. Igen, a bátorság, azt nem lehet adni, az vagy van, vagy nincs, ám ezeknél a gyerekeknél van, és van önbizalom is, hisz a kiutazás előtt szinte mindenki dobogós helyezést várt önmagától. Volt e alapja, az nem kérdés, hisz e nélkül az önbizalom nélkül, nem szabad versenyezni, ám felvetődik bennem a kérdés, vajon nem volt megalapozott az önbizalmuk? A válaszom, meg volt minden alapja annak, hogy önmaguktól jó szereplést várjanak, s akkor miért nem sikerült jobban?

Nem sikerült, mert nem sikerülhetett, igazán nem is ismerték kik ellen kell küzdeniük, nem is tudták elképzelni, milyen is a nemzetközi mezőny, hisz ők csak itthon vitézkednek, külföldön sajnos nem. Az ok prózai, nincs rá a kluboknak pénze, a szövetség meg nem tudja, több alkalommal kivinni a gyerekeket külföldi tornákra, hisz a pénz nagyúr és abból van a legkevesebb. Pedig dolgoznak a szövetségben, ne is említsek mást, mint az MVM program, ami három egyesületnek jelentős támogatást jelent ebben az évben, és mégis kevés sokkal többre lenne szükség, de hát nincs, és tartok tőle nem is lesz egy jó darabig, ismerve az ország gazdasági lehetőségeit. Ekkor kellene az összefogás, de ki fog össze kivel? Meg mondom, senki senkivel, minden klub, minden egyesület, csak és kizárólag önmagával törődik, az egyetemes ökölvívásról csak beszélnek, de tenni a közösségért nem tesznek, mert, csak mondják a magukét, osszák az észt. Mire is alapozom ezt a súlyos tényt? Minden okom meg van rá, nem rég közzé tettem egy felhívást, segítsük az árvízkárosultakat, írd és mond, mindössze egy ember jelezte, Ö segít, ez bizony szegénységi bizonyítvány. Víz alatt az ország, családok ezrei vesztették el mindenüket, vagy éppen hogy maradt valami, amiből nem lehet tovább biztosítani a megélhetést, lakhatást, egyszerűen az életet, ám segíteni, azt ebben a körben egy ember kivételével senki sem akar. Ez a rideg valóság, az ökölvívásban, kevés kivétellel, csak önmagukkal tőrödnek, és önmaguk nagyságát igyekeznek felépíteni, pedig akkor lehetne az önfényezésből valóság, amennyiben mások mondanák a dicséretet róluk. Természetesen kivételek vannak, de hát a kivétel csak erősíti a szabályt, vagy is azt a tényt, hogy többen vannak azok, akik önmaguk „szobrát" igyekeznek felállítani.

Hát itt van a kutya elásva, de másszunk egy kicsit mélyebbre, nézzük meg, mi is az igazi gátja a fejlődésnek, a gyereknevelésnek, egyszerűen az utánpótlás nevelésnek. Kezdjük az edzőkkel, vajon mindent megtesznek azért, hogy versenyzőjük elérjen a csúcsra? Azt kell, mondjam, a lehetőségeik szerint igen, de csak az edzőteremben, és fizikálisan, ám a versenyek nem az edzőtermekben zajlik. A versenyen derülnek ki a hiányosságok, például, a gyerekek nem ismerik a szabályokat, ugye az alapokat az edzőnek kell megtanítania, de sokan nem teszik, sőt alapvető viselkedési normákra sem tanítják meg őket, persze itt is tisztelet a kivételnek.

Tetézik az edzők az anti nevelést azzal, hogy egy nekik nem tetsző bírói ítéletet, hangosan, túlzott vehemenciával kommentálnak. Ez több mint hiba, ez bűn, hisz ezzel a versenyzőjüket azonnal felmentik, és elhitetik velük, hogy világverők, ám egy nemzetközi versenyen hamar kiderül, nem azok, sajnos nem. Bizony nem lenne szabad üvöltözni a bíróknak, hogy ti vagytok az ökölvívás sírásói. Csendben jegyzeteket kellene készíteni, és azt az elnökségnek átadni kivizsgálásra, ezzel többre mennének, és a versenyzőket sem „vezetnék meg", s nem mutatnának nekik rossz viselkedési példát. Senki ne higgye, hogy én most a bíróknak adok igazat! Nem mondok többet - igaz kevesebbet sem - mint azt, hogy az ökölvívás szabályainak, fair play szabályok és viselkedési normák meg nem taníttatása, hiba, sőt bűn!

A lényeges pozitív erkölcsi, s magatartási normák ismeretének hiánya végkifejletként ugyanis - nagyon is érthető okokból - versenyzőink nem lehetnek teljes értékű, átlagfölötti teljesítményeket hozó sportolók. Ebből is látható, nagy az edző felelőssége, és nem önmagát kell fényeznie, vagy panaszkodnia, hogy ez sincs, az sincs, hanem az alapokat rendesen megtanítani, azok nem kerülnek pénzbe. Már hallom is, hogy ezzel elveszik a gyerekek kedvét, és nem fognak edzésre járni, hát, akinek ez elveszi, az ne járjon, abból nem lesz komoly versenyző, és ha nem ma, holnap úgy is eltűnik az edzőteremből.

Ne higgye senki, hogy a bírók nem hibásak, dehogy is nem sőt, nagyon is azok, most azonnal rátérek arra, hogy is látom én a bírói kérdést, bár mindig visszatérek az edzőkre is, hisz nem lehet elválasztani egymástól, az edzőt és a bírót, pláne akkor, amikor egyes bírók edzők is, sőt egyesületi elnök vagy más vezető beosztásban tevékenykedik.

Nem olyan régen egy fiatal vehemens edző nem értett egyet, az egyik bíróval, aki a legjobb bírónak szabályalkotónak, és sorolhatnám, mi mindennek gondolja önmagát. Szóval azt mondta a fiatal edző, a bíróknál vérfrissítésre lenne szükség. Abban a pillanatban nem értettem egyet vele, de ez a komoly bíró hamar tett róla, hogy azt mondjam, igaza van az edzőnek. Természetesen, nem az változtatta meg a véleményem, hogy abban a pillanatban megharagudtam volna erre az igen komoly bíróra, mert ez nem lenne igaz, sőt, még védtem is. Ám mentek a mérkőzések, és jöttek a megszokott dolgok, az egyik csak ezt, a másik csak azt, a harmadik meg amazt díjazta, attól függ, honnan jöttek. Kinek a papné, kinek a lánya, kinek maga a pap, mondja a közmondás. Ezt a bírók tevékenységének nyelvére úgy fordítanám, kinek csak, egyik település, kinek másik település szülötte, kinek meg maga az ökölvívó teljesítménye számít, nos, az utóbbiból van kevés, két kezemen meg tudom számolni a pártatlan, a valódi teljesítményt díjazó bírót, teszem hozzá gyorsan, sajnos. Azután maga a zsűri elnök is szerepelt egy kicsit, megmutatta mindenkinek, hogy ismeri a szabályokat, és nem engedte, hogy egy versenyző tornacipőben lépjen a kötelek közé.  Nem, mert a szabályok nem engedik, bár én azt gondolom, hogy mindössze szerepelni akart, hisz láttam én már saját maga szervezte versenyen tornacipőben bokszolni gyereket, de hát az a saját rendezvénye volt, itt meg hát „majd megmutatom én játékot játszott", túl büszke ne legyen magára, ezt ott meg is mondtam neki. Higgyék el nekem, én is tudom, hogy nem lehet tornacipőben bokszolni, de ez egy helyi verseny volt, nem egy országos bajnokság. Mint tudjuk a boksz a szegény gyerekek sportja, nem tellett a gyereknek cipőre, volt már ilyen, lesz még ilyen, de azért had bokszoljon a gyerek. Amennyiben tehetséges és szorgalmas, majd a klubja szerez neki cipőt, de ha nem engedjük, hogy megmutassa, akkor sosem fog kiderülni.   Ez a remek ember, ugyan ezen a versenyen „panaszkodott", bár szerintem dicsekedett, meg simítgatta saját „szobrát" amikor a bírói díjazást átvette, - Látod, ennyit kapok három napért, ezt én egy óra alatt megkeresem, nem is tudom, miért csinálom: Én tudom, azért csinálja, hogy elmondhassa, én az ökölvívásért élek, mindenem a boksz. Persze ez nem igaz, azért teszi, mert itt éli ki mindazt, amit máshol nem tehet, itt szabályokat alkothat, dirigálhat - legorombíthat és felemelhet, panaszkodhat, és dicsekedhet, lehet áldozat, és lehet megmentő. Szóval, ahogy már jeleztem, saját szobrát építgeti, bár nem hiszem, hogy valaha is kész lesz, mert már sokan döntögetik a talapzatot, lehet, nemsokára el is dől, mert mindezt igazán nem szeretetből, és nem a saját pénzén teszi, hanem másokéból. A fő baj az, hogy nagyon kevés a bíró, és alig van olyan, aki bármikor hadra fogható, kinek munkahely, kinek a kora, kinek a képességei nem teszik lehetővé a bíráskodást. Azok, akik meg vannak, hát ők ilyenek, és mára örülni kell, hogy egyáltalán elmennek versenyekre, na persze ez is túlzás, de az is túlzás, amit a bírónak mondott emberek művelnek. Mint jeleztem, vannak kivételek, de sajnos nem sokan, és elmondhatjuk, valóban nagyon kell a vérfrissítés. Kell, és a fent nevezett zsűri elnököt érdemei elismerése mellett nyugdíjazni kellene, mert amíg neki hatalma van, addig a fiatal tehetséges bírót elmarja, ha csak nem az Ö neveltje. Tudnók neveket mondani kiket mart el ez a remek ember, de, mivel nem személyeskedek, illetve senkit nem nevezek meg, így őket sem szeretném, csak annyit, hogy nem akármilyen fiatalemberről beszélek, de elmarta, addig kötözködött vele, amíg az azt mondta, erre nekem nincs szükségem. Igaza van, neki nincs, de az ökölvívásnak és nekünk szükségünk van rá, és a társaira, s nem csak a vérfrissítés miatt, hanem a ringben eltöltött több mint húsz éve miatt, Ö és a hozzá hasonlók, tudják, milyen versenyzőnek lenni, és szenvedni az önmaguk nagyságától teljesen elvakult bíróktól, ők biztosan nem lesznek olyanok. Nagyon kellenének, hisz az ökölvíváshoz hozzá tartozik a bíró, és a jó bíró, az edző segítségére van, hisz helyes itéleteivel és pontozásával, megmutatja versenyzőnek edzőnek, hol tartanak, hol kell javítani a munkán. Amennyiben jó bírói döntések születnek, akkor könnyebb a válogatás, hisz tudjuk, ki a jobb versenyző, nem kell, fájjon az edző feje a válogatásnál, mert így bizony nagyon magára van utalva.

Órákig tudnék még beszélni arról, ami ma bíráskodás címén folyik, de nem az. Pedig higgyék el nekem, ezek a bírók amúgy remek emberek, kivéve azt az egy-kettőt, aki csak önmagával van megelégedve, szóval jó emberek, csak hát egy kicsit megfáradtak, és túlzottan lokálpatrióták, s nem utolsó sorban, már nem gyerekek, régóta benne vannak a bokszban. Kérdezhetik joggal, az miért baj? Természetesen nem baj, a baj az, hogy kevesen vannak, és ismerik egymást, az edzőkkel vezetőkkel, és ez a barátság bekerül a mérkőzések vezetésébe, pontozásába. Mert ugye, mint jeleztem kiabál az edző, de amikor Ö rendez, akkor a barátait hívja bíráskodni, és megindult valamikor régen a körforgás. Én rendezek, barát vagyok és nekem pontoz, Ö rendez ellenség és oda pontoz. Most lehet kedves bíró barátaim és ellenségeim felháborodni, hogy nem igaz, minden szavam hazugság. Ám, legyen jogom megjegyezni, amennyiben nem lenne igazam, akkor az sem igaz, hogy volt bíró, aki hazai versenyen, saját fiának a mérkőzését vezette, ami ugye természetes, vagy nem? Természetesen az is hazugság részemről, hogy a hazai bíró büszkeségünk rendezte versenyen, vagy ahol Ö a zsűri elnök, amennyiben úgy alakul, hogy páratlan az indulók száma egy súlyban, érdekes módon, az Ö versenyzői az erőnyerők, mily véletlen? Tovább megyek, láttam tőle olyan véletlent, hogy hét súlyban húzták ki egy kalapból az erőnyerőt, és mily csoda, mind a hét a saját versenyzője volt. Amikor megkérdeztem ez, hogy lehetséges, a válasza az volt, hogy szerencsések voltak. Igen, ezt mondta Gorcsev Iván is, miközben elnyerte a fizikai Nobel díjat pókeren, „a szerencse forgandó, ám nem akkor, ha én keverem a kártyát" nos, valami ilyen szerencséje lehetett a „becsületes" sportembernek akkor is, Ö keverte a kártyát.  Azért ennek a bírónak is vannak érdemei, tanítványai, akik túlnőttek rajta, és jó bírók lettek, nem hagyják magukat befolyásolni, inkább bizonyos versenyeken nem működnek. Továbbá, szervez versenyeket, amire szüksége van az ökölvívásnak, nagyon jó lenne, ha a jövőben csak ezt tenné, és elfelejtené a bíráskodást - zsűrizést, mert akkor kevesebb kárt okozna. Azt nem kérhetem, hogy legyen becsületes, mert csodák nincsenek, az utolsó csodatévő Rodolfo volt, igaz, őt azért szerettük és csodáltuk, mert csalt, de micsoda különbség van közöttük!

Mint mondottam az elején, nem tudom a világot megváltani, de felhívni a figyelmet arra, hogy ha nem is világmegváltásra, de szemléletváltozásra szükség van, akkor elértem valamit. 

Amennyiben megváltozna a szemlélet, és az edzők nem kiabálnának csalást, hanem mint jeleztem, leírnák és az elnökség elé vinnék, már változna valami. Amennyiben, lenne több fiatal bíró, lenne konkurencia az idősebbeknek, hitelesek lehetnének a bírók és nagy valószínűséggel, ez meglátszana a pontozásokon, végeredményeken is, úgy könnyebb lenne az az edző és szakvezető dolga. Hagyatkozhatna a ringben elért eredményekre, s úgy válogathatna, kevesebb lenne a válogatás becsületességét megkérdőjelezők száma. Szóval, amennyiben a sok ha-ból valamennyi megvalósulna, a hazai ökölvívásnak nagyon jót tenne, s ebben az esetben talán, a következő Junior EB-n éremnek is örülhetünk.  

Perutek János